Ajánlások

Ajánlások készültek az egészségügyi ágazati humánerőforrás (HRH)-tervező rendszerek felülvizsgálatához és fejlesztéséhez. Vannak olyan ajánlások, amelyek a HRH tervezési folyamatok átdolgozására vagy a HRH-tervezés során használt kvalitatív és kvantitatív adatokra, míg mások a HRH-tervezés értékelésére vonatkoznak. Az ajánlások eltérő országjellemzők esetén is alkalmazhatók, segítve a tagországokat egészségügyi ágazati humánerőforrás-tervezés fejlesztési folyamataikban. Mind a nemzeti szintű, mind az európai uniós szakmai szervezetek számára készültek ajánlások. Minden ajánlásnak meg kell felelnie az érvényben lévő adatbiztonsági és a magánélet védelmét biztosító előírásoknak.

	*A tervezési folyamatokra vonatkozó ajánlások*
A1	Mivel vannak olyan országok, ahol nem szisztematikusan, illetve nem egységes elvek mentén történik a humán erőforrás tervezés, egy a minimumkritériumokat tartalmazó útmutató használata biztosíthatja a hatékony egészségügyi munkaerő tervezési folyamatok kidolgozását..
A2	A szisztematikus és stratégiai munkaerő tervezés objektív feltételeinek felsorolásához hasznosnak tartjuk egy konkrét mérőeszköz bevezetését. A rendszerszintű és átfogó humán erőforrás tervezés elemeit tartalmazó értékelő lista támogathatja az önértékelési folyamatot és rávilágíthat a fejlesztendő és bővítendő területekre.
A3	Annak fényében, hogy számos ország küzd a nemzeti szintű együttműködés hatékony működtetésével (például koordinációs mechanizmusok és kommunikációs menedzsment felállításával, információ- és adatáramlási nehézségek kiküszöbölésével, világosan elhatárolható szerepek és felelősségi körök meghatározásával), különösen nagy figyelmet igényel a megfelelő információáramlás és kommunikációs menedzsment biztosítása. A hatékony nemzeti szintű együttműködés megvalósítására és a felmerülő nehézségek kezelésére protokoll kidolgozására és alkalmazására van szükség.
A4	Az egészségügyi munkaerő tervezés (humán-, pénzügyi, infrastrukturális, technikai és a készségekkel kapcsolatos) erőforrások befektetését igényli, amelyeket évente-félévente tagországi szinten felül kell vizsgálni. Az ilyen típusú befektetések, az erőforrások hatékony felhasználásával és a felhasználásra vonatkozó folyamatos értékeléssel együtt, hosszútávon költséghatékony működést eredményezhetnek.
A5	Egy operatív jellegű tagországi felelős szervezet – Egészségügyi Munkaerő Tervező Bizottság felállításával megerősíthető a nemzeti szintű együttműködés. Erősebb vezetéssel, világosan definiált döntéshozatali szintekkel, szerepekkel elkerülhető az erőfeszítések szétforgácsolódása, és ezáltal koherens intézkedések születhetnek. Az egyes szereplők széleskörű bevonásával pontosabban meghatározott szerepek (funkciók/készségek/feladatok) fogalmazhatók meg. Nemzeti Egészségügyi Munkaerő Tervező Bizottság (Testület/Csoport/Munkacsoport) összeállításakor figyelembe kell venni, hogy a szervezeten belül kapacitásépítésre és multidiszciplináris szaktudásra van szükség egészségügyi menedzsment, egészségpolitika, egészségfinanszírozás, statisztika, epidemiológia, szociológia, adatelemzés, kommunikáció, HR információs rendszerek menedzsmentje, információs technológiai támogatás, valamint az adminisztratív támogatás területéről. A szaktudás az egészségügyi rendszer képviselőinek (központi kormányzati testületek, minisztériumok, szabályozásért felelős hivatalok, szakmai képviseleti szervezetek, kamarák, statisztikai hivatalok és kutatóintézetek, egészségbiztosítási alapok/biztosítók, civil társadalmi non-profit szervezetek, betegszervezetek, multilaterális ügynökségek/hálózati képviseletek, stb.) bevonásával biztosítható.
A5a	Az uniós szintű szakmai szervezetek nemzeti szintű tagszervezeteikkel való folyamatos konzultáció biztosításával járulhatnak hozzá a tagországi egészségügyi munkaerő tervezési rendszerek fejlesztéséhez. Az uniós szintű szakmai szervezetek szerepének megerősítése az egészségügyi ágazati humánerőforrás tervezés folyamatába új nézőpontok bevonását, illetve megbízhatóbb adatok gyűjtését, valamint az adatok validálását segítheti elő. Éppen ezért jelen Ajánlások az uniós szintű szakmai szervezetek szerepének megerősítésére összpontosítanak a nemzeti szintű humán erőforrás tervezés és előrejelzés során fellépő nehézségek leküzdése érdekében. Az érdekelt uniós szervezetek bevonása a projekt konklúziói (http://hwf-handbook.eu/) alapján a körültekintő tervezés és a politikai konszenzus jó gyakorlatának tekintendő, hiszen a szakmai szervezeteknek kiemelt szerepe van különösen elősegíthetik a felismert hiányosságok pótlását alább felsorolt tevékenységek mentén: “Támogatás” – Proaktív és figyelemfelkeltő hozzáállás az egészségügyi munkaerő tervezést meghatározó szakpolitikai folyamatokban uniós szinten “Aktív részvétel” – Aktív részvétel, a tudás megosztása az uniós szintű szakpolitikai és stratégiai vitákban, valamint a humán erőforrás tervezéssel kapcsolatos konzultációkban “Konzultáció” – A nemzeti szintű tagszervezetekkel való rendszeres konzultáció biztosítása, valamint részvétel az adatvalidációs folyamatokban “Kölcsönös információ-megosztás” – A humán erőforrás tervezési adatok nemzeti és nemzetközi szintű megosztása – az érvényben levő adatbiztonsági és a személyes adatvédelmet biztosító rendelkezésekkel összhangban “Tájékozottság” – A humán erőforrás tervezési adatok és információk megvitatása a nemzeti tagszervezetekkel és azok ösztönzése a kétirányú adatmegosztásra “Együttműködés” – Uniós szintű támogatás nyújtása konkrét ország-specifikus problémák esetén az érintett szereplők konszenzusra törekvésében “Kapcsolatteremtés” – Információk megosztása uniós szinten: a tagszervezeteknél megjelenő szükségletek és adatmegosztásra ösztönző módszerek összegyűjtése és továbbítása, valamint az információmenedzsmenttel kapcsolatos technikai és operatív (HR-es, technológiai) képességek, kompetenciák kommunikálása “Koordináció” – A szakmai szervezetek az adatokat és visszajelzéseket uniós szinten koordinálni képes kapcsolattartó pontként tudnak működni.
	*A tervezés során használt adatokra vonatkozó ajánlások*
A6	A kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy sok országban nem állnak rendelkezésre az egészségügyi munkaerő tervezéshez szükséges adatok, így az országoknak fejlesztéseket kell megvalósítaniuk az adatgyűjtés, adatmegosztás és adatmenedzsment területén.
A7	Mivel az adatok kétségkívül az egészségügyi munkaerő tervezés alapját jelentik, az adatminőség fejlesztését folyamatosan biztosítani kell az alábbiak szerint: Nyilvántartási adatok megerősítésével (névtelenség biztosítása és a személyes adatok védelme) Megfelelő mennyiségű adat gyűjtésével és tisztításával (rendszeres frissítések) A már rendelkezésre álló pontos adatok felhasználásával Kiegészítő felmérések készítésével Érvényességi és megbízhatósági vizsgálatok trianguláció módszerével (többszörös adatbekérések megszüntetése) Az átláthatóság növelésével (világos információáramlás és kommunikáció menedzsment) Az adatgyűjtők motivációjának növelésével, hogy az adatállományokat a humán erőforrás tervezéshez szükséges módon gyűjtsék, Központi, egységes, a különböző adatforrásokat összekapcsoló adattárház létrehozásával. Egészségpolitikai beavatkozások a megfelelő adatokból kinyert bizonyítékokon kell, hogy alapuljanak. A döntéshozás során – figyelembe véve a módszertani korlátokat – meg kell vizsgálni, hogy fenn áll-e a torzítás veszélye. A torzítások az alábbi hibákból fakadhatnak: Az adatok téves értelmezése miatt (például adatforrások gyakori változtatása, szabálytalan adatsorok, idősorok) Az adatok nem megfelelő felhasználása miatt Hogy nem veszik figyelembe az adatgyűjtés célját a különböző célokból gyűjtött adatok felhasználása során Régi adatok frissítésének elmulasztásából, amelyek így kevésbé használhatók trendek elemzésekor Valósidejű adatbázisok hiánya miatt (az adatelemzés nem valósulhat meg közvetlenül a valósidejű adatbázisokból)
A8	Mivel a megatrendek és a makrokörnyezet változásai nagy jelentőséggel bírnak az egészségügyi munkaerő tervezés során, folyamatos helyzetelemzéseket kell végezni, amelyekben kvantitatív és kvalitatív adatok alapján becsléseket kell alkalmazni. Évente frissíteni kell a kvantitatív adatbázisokat annak érdekében, hogy az egészségügyi ágazati humánerőforrás állapotára jellemző legújabb trendek és változások tetten érhetők legyenek. Kérdőíves felmérésen alapuló kvantitatív becslések abban az esetben lehetnek hasznosak, ha kiemelt területeken hiányoznak átfogó adatok. Háromszögeléssel bizonyos kvalitatív módszerek és adatok hozzájárulhatnak a mindenkori egészségügyi munkaerő helyzetről alkotott teljesebb kép kialakításához.
A9	Az egészségügyi emberi erőforrás tervezés adatgyűjtési és adatkapcsolási folyamatába integrálni kell a nagyméretű adatállományok (Big Data) kezelésére kidolgozott módszereket és az e-egészségügy területén született megoldásokat. A hatékony egészségügyi munkaerő tervezés elősegíthető szélesebb információs hálózat kiépítésével és az adatok jobb összeköthetőségének biztosításával, amely alapját az interoperábilis (átjárható, együttműködő) és egymással összehasonlítható adatbázisok alkotják. A nagyméretű adatállományok kezelésével valamint az e-egészségüggyel kapcsolatos innovatív technológiai megoldások (megerősített adatkapcsolás és információcsere) alkalmazásával optimalizálhatók az egészségügyi szolgáltatások. Ezeknek a kezdeményezéseknek összhangban kell lenniük a mindenkori adatbiztonsági és adatvédelmi jogszabályok rendelkezéseivel.
A10	A Kutatási eredmények azt mutatják, hogy az egészségügyi munkaerő tervezéshez szükséges adatok sokszor hiányosak vagy nem elérhetőek. A sikeres egészségügyi munkaerő tervezéshez ezért konkrét adatgyűjtési célok meghatározására van szükség. A meglévő egészségügyi humán erőforrás tervezési rendszer fejlettségétől függően, ajánlott egy háromszintű célrendszer kialakítása – az alapvető céloktól (első szint) a komplexebbekig (harmadik szint).
A10a	Az egészségügyi munkaerő tervezés első szintje az erőforrás-állomány felmérésére fókuszáló adatgyűjtés és az ehhez kapcsolódó célkitűzés a jelenlegi egészségügyi munkaerő állomány feltöltése, pótlása.
A10b	Az egészségügyi munkaerő tervezés második szintje a jelenlegi erőforrás-állomány és a tervezett jövőbeni erőforrás-állomány megoszlására és egyenlőtlenségeire fókuszál, valamint a becsült kereslettel kapcsolatos, a jelenlegi és jövőbeni szükségletek eltéréseiből adódó egyensúly-hiány feltérképezésére irányul.
A10c	Az egészségügyi munkaerő tervezés harmadik szintje a részletes és pontos adatok gyűjtését célozza, ami a teljes munkaidő arányú erőforrás-állományt, a nemek szerinti megoszlást és a mobilitási mutatókat is figyelembe veszi.
A11	A kvalitatív módszertan használata egyre elterjedtebb az egészségügyi munkaerő tervezés területén, ami lehetőséget nyújt a tervezés során használt kvantitatív adatok mélyebb elemzésére és megértésére. A kvalitatív adatgyűjtési módszerek hozzájárulhatnak az aktuális egészségügyi munkaerő helyzetének alaposabb és mélyebb megértéséhez, áttekintéséhez, átfogóbb értelmezéséhez. A kvalitatív megközelítés alkalmazása hasznos lehet, mivel az: Segíti a főbb tendenciák folyamatos helyzetelemzését; Segíti a mélyebb elemzést és megértést, a mélyrehatóbb vizsgálatot igénylő kérdésekre fókuszál; Magyarázatokkal segíti a megfelelő módszertanok megválasztását; Segíti az egészségügyi munkaerő tervezés eredményeinek triangulációját, amellyel a szakpolitikai intézkedéseket, beavatkozásokat is befolyásolhatja (például egészségpolitikai dokumentumok tartalomelemzésén keresztül); Hozzájárul a tényadatokon alapuló egészségügyi munkaerő tervezéshez
	*A tervezés értékelésére vonatkozó ajánlás*
A12	Az egészségügyi munkaerő tervezés objektív értékelése igen nagy kihívást jelent számos országban. A bejáratott mechanizmusokon túl, szükséges a rendszeres értékelés, felülvizsgálat és a rendszer finomhangolása a tervezés szükségletekhez való igazításához, módosításához és továbbfejlesztéséhez. Az egészségügyi munkaerő tervezési eszköztár (Toolkit), valamint maguknak az eszközöknek és ajánlásoknak az alkalmazása támogatást nyújt a felülvizsgálatban.